/ a Bhagavad-gítá szerint /


Indiában az egyik legismertebb és legszentebb tanítást A Magasztos szózata, avagy a Bhagavad-gitá tartalmazza. Ez csupán egy párbeszéd a fürtöshajú Krishna (Krisna) és a Kincs győztese, Arjuna (Ardzsuna) között, mely része a Mahábharáta eposznak.




Bhagavad-gítá - A Magasztos szózata - Krishna és Arjuna

Mennyire lennél bátor?

Képzeld magad el egy olyan helyzetbe, melyben tudod, hogy harcba kell szállnod, meg kell vívnod egy csatát. Csupán annyi fogalmad van az egészről, hogy meg kell fékezned egy romboló, kizsákmányoló hordát, akik mindent felemésztenek maguk körül, semmit sem tisztelve sem becsülve. Csupán az erénytelenséget burjánoztatják maguk körül.

Az ám nem világos számodra, ki is az ellenfél, pontosan kik is ők. Minden készséged megvan a harcoláshoz, kitanultad a fegyverforgatás mikéntjét, több mestered is volt már az utadon, akik kiképeztek. És amikor kiderül, hogy az ellenséges térfelen biza ott vannak távoli és közeli családtagok, rokonok, régi játszótársak, hajdani kiképző harcművész mestereid, akkor mit is tennél szíved szerint? Miként cselekednél? Milyen folyamatok mennének végbe tebenned, milyen emlékekképek peregnének le a szemed előtt? Mennyire lennél bátor helyt állni és a csatában részt venni?


Ilyen helyzetbe került Arjuna, az egyik legjobb íjász az Indus mentén.



Tanítás, a lehetetlen helyzetben

A Mahábharátában két rokon család és dinasztia csap össze egymással a Kuru síkságon (Kurukshetra), és a harcmezőn, a csata előtt Arjuna arra kéri kocsihajtóját, Krishnát, hogy vigye őt a két sereg közé, nézze meg kikkel állnak szemben. A látványtól teljesen elérzékenyült, hisz mindaddig nem tudta, hogy régi harcmestere és rokonai is ott állnak az ellenséges táborban, akikkel meg kell vívnia. Inkább halált kívánt volna magának vagy menekvést a csatatérről, mintsem saját véreivel harcolni, hisz a vérontást értelmetlennek látta.

Krishna ekkor elkezdte tanítását, és lelket öntött beléje: beszélt Arjunának a kötelességről, a cselekvésről, a szeretetről, a tudásról, a megnyilvánulásról, a gondolatról és természetesen a jógáról.

Amennyiben Arjuna harcosnak született, akkor harcosként kell véghez vigye földi sorsát, nem futamodhat meg. A tökéletességet csakis úgy érheti el, ha megtisztítja szívét, elméjét és lemond az érzelmi kötődésekről, valamint elfogadja az Egyetlent és meghajol előtte. Krishna fokozatosan fedi fel magát Arjuna előtt, egyszerű baráttól és kocsihajtótól eljut a teremtő, kozmikus formájáig. Fénylő, teremtő lényén túl ott a romboló is, vízióként láttatja az ellenfelek pusztulását. Arjunának nincs más dolga, csak véghez vinni kötelességét.


Gandhi, az önéletrajzában elmeséli, hogy a Dél-Afrikában töltött évei alatt kiolvasta a Bibliát, ám az egészből egy személy élete és tanítási módja ragadta meg figyelmét, mégpedig a Jézusé.
Az ahimsa, az erőszakmentesség ideológiájának alapját Krishna és Jézus tanításai szolgálták számára, ezekből merített ihletet és vitte át a hétköznapi életbe, a gyakorlatba, megvalósítva a sokak számára lehetetlennek tűnő dolgokat.



A hármas jelleg

A sankhya (szánkhja) filozófiában (és a sahaja jógában egyaránt) a hármas jelleg (hajlam, tulajdonság) uralkodik a lényeken. Ezen jellegek uralják a cselekvésed, a gondolatod, az ismereted, az érzéseid milyenségét, ezek alapján tudod megítélni önmagad és másokat is egyaránt.

E három jelleg a következő:
  1. sattwa (szátvá) - jóság, egyensúly, összhang
  2. rajas (rádzsász) - szenvedélyes, meleg, fényes, aktív, dinamikus
  3. tamas (támász) - rossz, hideg, sötét, rideg, passzív, tehetetlen

A két szélső hajlamról régebb már beszéltem, egy videót is vettem fel róla, érdemes megtekintened vagy újranézned:
http://eberseg.blogspot.ro/2014/05/video-e-ket-hajlam-iranyitja-eleted.html


Részlet a Gítából

Az alábbiakban egy részletet szeretnék megosztani veled a Bhagavad-gítából, Vekerdi Tamás fordítása alapján, ahogy azt Krishna adta át Arjunának a Kuru síkságon, a nagy csata kezdete előtt:


[19. Hallgasd meg azt is: hogyan minősíti háromféle-képpen a jellegek szerinti osztályozás jellegük különbözősége alapján az ismeretet, a tettet és a cselekvőt. 19.]
[20. Jóságból származó ismeretnek azt tekintsd, amely minden lényben egyetlen, örök létezőt lát, sokfélében az osztatlant. 20.]
[21. Szenvedélyesnek azt az ismeretet tekintsd, amely az egyes lényekben különállásuk miatt külön-külön, önálló lényeket vél látni. 21.]
[22. Sötétnek pedig azt mondják, amely korlátoltan, valótlanul, ok nélkül egyetlen dolgon úgy csüng, mintha az a teljesség volna. 22.]
[23. Jóságból származónak mondják a ragaszkodás nélkül, szenvedély és gyűlölet nélkül, jutalom reménye nélkül, kötelességszerűen végzett tettet. 23.]
[24. Szenvedélyesnek nevezik azt a tettet, amelyet vágyaktól fűtve, vagy önzéstől hajtva, sok fáradsággal végeznek. 24.]
[25. Sötétnek mondják azt a tettet, amelybe görcsös ragaszkodással, rombolóan, gyűlölködéssel, erején felül, balgatagon fog bele valaki. 25.]
[26. Jóságtól indítottnak nevezik a ragaszkodástól megszabadulva, önzetlenül, elhatározása mellett kitartva, siker vagy sikertelenség iránt közömbösen cselekvőt. 26.]
[27. Szenvedélyesnek minősítik a heves természetű, tetteinek gyümölcsére sóvárgó, kapzsi, másnak ártó, tisztátalan, örömbe vagy bánatba merülő cselekvőt. 27.]
[28. Sötétnek mondják a fegyelmezetlen, közönséges, makacs, csalfa, rosszindulatú, lomha, gyáva, halogató cselekvőt. 28.]
[29. Most hallgasd meg az értelem és kitartás hármas tagolását a jellegek szerint; egyenként, teljes egészében kifejtem, Kincs Győztese. 29.]
[30. Jóságból származik az az értelem, amely tudja, mit kell tenni és mit kell kerülni, mi a kötelesség és mi a tilalom, veszély és biztonság, kötöttség és szabadulás, Prithá fia. 30.]
[31. Szenvedélyes az az értelem, amely tévesen fogja fel, mi a törvényes és törvénytelen, köteles és tilos, Prithá fia. 31.]
[32. Sötét az az értelem, amelyet homály burkol, és a törvénytelent törvényesnek véli, és minden dolgot ellenkezőleg értelmez, Prithá fia. 32.]
[33. Jóságból származik az a kitartás, amely töretlen jógával szabályozza a gondolkozás, lélegzés és érzékszervek tevékenységét, Prithá fia. 33.]
[34. Szenvedélyes az a kitartás, amely törvényt, szerelmet, vagyont haszonvágyón, görcsös ragaszkodással hajszol, Prithá fia. 34.]
[35. Sötét az a kitartás, amellyel a dőre eszű kapaszkodik az álomba, félelembe, bánatba, kétségbeesésbe, téveszmékbe, Prithá fia. 35.]
[36. Most pedig hallgasd meg, Bháraták hőse, milyen a háromféle boldogság. Amely erőfeszítés után örömet okoz és véget vet a szenvedésnek, 36.]
[37. kezdetben olyan, mint a méreg, de végül élet-ital ízű - a saját elméd derűjéből fakadó boldogságot jóságból származónak nevezik. 37.]
[38. Szenvedélyesnek tartják azt a boldogságot, amely azáltal keletkezik, hogy az érzékszervek az érzékelt dolgokhoz kapcsolódnak; ez kezdetben élet-ital ízű, de végül olyan, mint a méreg. 38.]
[39. Sötétnek mondják azt a boldogságot, amely álom, restség, tévhitek terméke, s kezdetben is, végül is puszta önámítás. 39.]



A teljes Bhagavad-gítát itt éred el, töltsd le és egy e-könyv olvasóval neki is kezdhetsz. Egészen mély tanításokat rejt magában.
http://terebess.hu/keletkultinfo/bhagavad.html



Hogy mikor, milyen féle gondolat, érzelem, viselkedés, tett vesz hatalmába, arra rájöhetsz önvizsgálattal. A szélsőséges mintákat a sötét és a szenvedélyes hordja magában, az egyensúly a jóságból és a jóságból pedig egyensúly fakad. Ez utóbbi nem más, mint az aranyközépút.

Kellő, tiszta vággyal és önfegyelemmel elérhető.

Kitartást kívánok hozzá!





Tetszett a bejegyzés?
Oszd meg barátaiddal, vagy Like-old, és írj bátran megjegyzést! A hírlevelekre pedig ide kattintva iratkozhatsz fel (rövid, de tanulságos tanulmány üti a markod)...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Lábléc nézete